Osztályon felüli

Teszt: Mercedes-Benz C 220 CDI BlueTEC

A Mercedesnél Stuttgartban mostanában fiatalító kúrára fogták a komplett típuskínálatot. A legújabb modellek kellően vonzóak lettek nem csak az 50 éve felettiek, de a huszonévesek körében is. Az új C osztály az S osztály kecses vonalait örökölte, de légiessége méretéből adódóan valós: kezes és agilis. És csillag van az orrán!

Nagyobb tűnik a valóságosnál
Nagyobbnak tűnik a valóságosnál

Amikor az egyik legöregebb autómárka mérnökei nagyot akarnak alkotni, akkor olyan autócsodát állítanak csatasorba, mint a C-osztály. Nem túlzást azt mondanom, hogy a közepes limuzinok között a legelegánsabb – és egyben kortalan– formát sikerült adni neki, miközben minden procikájában frissességet, fiatalosságot áraszt. Az óriási jelvényt büszkén öleli körül az agresszív hűtőrács és kerete, az oldallemez éles vonala nyújtja, dinamizálja az amúgy is nyúlánk hatású formát. A fara rövid, mégis jól pakolható (480 l), alig 4,7 méteres hossza ellenére pedig egyes nézetekből a két kategóriával felette versenyző márkatársát utánozza – amire büszke lehet! A lámpatestek letisztult, kerekített sarkokkal rendelkeznek, és hátul alapáron, elöl pedig felár ellenében LED diódákkal szereltek. A könnyed alak egyben 100 kilogrammos fogyókúrát is rejt magában az elődhöz képest. Ez jót tesz a menetteljesítményeknek és a fogyasztásnak is.

Ámuló tekintetek kereszttűzébe kerül vele az ember

A beltérben fokozódik az elegancia. Végre a sarkos kialakítás helyett ívek és körök vették át a stafétát. A légbeömlők, a klímavezérlő, és a fém betétek igényesek, robosztus kialakításúak, ahogy az a prémium minőséghez illik. Új elem a kormány mellé költöztetett automataváltó előválasztó kar, de egyben logikus döntés, miután minden mást – hagyományosan – a bal oldali bajuszkapcsolóról vezérelhetünk (index és ablaktörlő). Ezzel egyidejűleg a tekergethető, mindet vezérlő tárcsa mellé, pontosabban fölé egy érintő panel kerülhetett, amit elsősorban az írásfelismerés miatt érdemes megtanulni használni (például navigációhoz). Az egész műszerpult egyedi, magasra nyúlik, de mégsem tolakodó és helyrabló, ráadásul középen helyet ad egy „lebegő” LCD kijelzőnek. Ezen látunk és állíthatunk mindent a klímától a rádión át a menettulajdonságokat befolyásoló tényezőkig. És el is jutottunk az „Agility Contol” kapcsolóig, ami a váltó helyétől balra esik, és amivel kiválaszthatjuk azt, hogy takarékosan, vagy éppen sportosan szeretnénk autózni.

Minden beállítást próbáltam letesztelni, hiszen az egyik nagyobb élmény volt, mint a másik. Eco módban a körműszerek között követhettem mennyit spórolok a gurulásokkal vagy óvatos gázadással – így 5,7 literrel tudtam autózni könnyedén. Comfort állásban az arany középút érvényelsült, ha kell könnyebben aktiválható az orrban lapuló négyhengeres turbódízel szunnyadó ereje, mégsem üvölt egy V6 orgánumával, mint például a Sport+ beállításnál. Igen, egy Mercedes is ki tud lőni, ráadásul a 170 lóerős 2,2 literes erőforrás és a 7 sebességes váltó párosa ezt szintem minden helyzetben megvalósítja, hiszen 400 Nm nyomatékkal gazdálkodik. Még a biztonságra hangolt ESP is enged egy-egy kitörést a hátsókerekekkel, fitoktatva képességeit. Hihetetlenül magas kényelmi szinttel, csenddel és hátul óriási lábtérrel kényeztet a C. A magyar utakon ellenfél nélkül lehet vele hosszú órákat át autózni, érkezéskor pedig könnyen elismerő, vagy ámuló tekintetek kereszttűzébe kerül vele az ember.

Nem sorolom fel az alapáron bőséges biztonsági és kényelmi felszereltség elemeit, de a tesztautó néhány extrája azért figyelmet érdemel. A sávtartó rezegteti a kormányt, ha átlépjük a felezőt, a holttér-figyelő sípol, ha az irányjelzőt kitettük, de van mellettünk valaki, és a navigáció felismeri a közúti táblákat. Csak ráadás a diszkrét belső hangulatvilágítás, a kulcs nélküli indítás, vagy Avantgarde sportos dizájn csomag. A Mercedes C 1,6 literes turbós benzines indulóára 9 millió forint felett van kicsivel, míg a tesztautó extrázott gázolajosa 15,5 milliós árcédulával került az eladótérbe. Nem az ár, hanem amit ad a C merci, azzal győzött meg – pedig nem vagyok márkarajongó!