Biztonságos szépség

Teszt: Volvo V40 T3Kinetic

A Volvo nem bízza a véletlenre autói tervezését. Mindig ügyelt a maximális biztonságra, de most az úttörő gyalogosvédelmi valamint városi koccanásgátló rendszerek mellett szerethető, és csodaszép autót készített nekünk. Igen, az ember köré építették a gépet.

SONY DSC

Mi az, amiben különbözik az új V40-es kategóriatáraitól a prémium kompakt szegmensben? Semmivel sem összekeverhető a formája. Egyszerre maradt minden kétséget kizáróan, felismerhetően Volvo, mégis fiatalos, atletikus jelenség. Nem agresszív, mégis határozott fellépésű, köszönhetően a klasszikus – immáron ívelt – vállaknak, és a jól tervezett arányoknak. A lőrésszerű, elkeskenyedő oldalablakok sportossá teszik az oldalnézetét. Hátulja pedig a legendás P1800 nyomdokain az üveg hátsó ajtó látványát adja, praktikusabb kialakításban. A svéd kocsi hossza eléri a 4369 mm-t, és több mint 1,8 méteres szélessége is kiemelkedő. Ennek ellenére belső tere nem élvonalbeli, ami a helykínálatot illeti – elöl bőséges, hátul inkább átlagos –, többet kapunk viszont a jól megtervezett gyűrődő-zónák és a szilárd utascella oldalán.

A kormány mögé ülve minden eddigi kérdésünk elillan. Egy igazi Volvo hatás itt válik teljessé, jobban, mint korábban, akár a C30/V40/V50 sorozatban. A dizájnerek – szerintem – ott nyúltak bele, és olyan jó érzékkel a korábbi koncepcióba, ahol szükség volt rá. Egyedi hatású a légbeömlők környéke, a süllyesztett központi kijelző, ugyanakkor ismerős a „lebegő” középkonzol, ami újragondolva még szebb lett. Külön kiemelném az anyaghasználatot: nagyon puha – habosított – felületek mindenhol, bőrhatású könyöklő az ajtókon, fém – vagy tökéletesen fémhatású – szellőzőrostélyok és keretek! És a meglepetés még csak a magasra tett gyújtáskulcs bedugásakor jön. A középső körműszeren kirajzolódik a kis Volvo sziluettje, majd megjelenik a kijelzőn (!) a kilométeróra beosztása. A digitális műszeregységen több stílusú megjelenés közül választhatunk: eco, elegance és performance. Akár egy videojátékban, ha „versenyezni” akarunk, kitesszük a fordulatszámmérőt nagyban, közepén a sebességmérővel, és egy kisebb skála mutatja az aktuális motorteljesítményt. Vagy eco módban egy piktogram azzal segít takarékoskodni, hogy az optimális sávban tartatja velünk a gázpedálállást és a fordulatszámot egyszerre. Élőben nagyon meggyőző a varázslat.

A varázslat szerencsére a mechanikai elemeknél folytatódik. A tesztautó T3 elnevezésű motorja az 1,6 literes turbófeltöltésű blokk közepes teljesítményű, 150 lóerős változata. A 240, túltöltéssel 270 Nm maximális nyomaték, mely már 1600-as fordulattól rendelkezésre áll meggyőzően viszi az üresen 1,3 tonnás négykerekűt. A hatsebességes váltó első osztályú társ a kapcsolgatáshoz, bár normál haladásnál már városban is hatosban autókázhatunk. Ennek és a start-stop rendszernek köszönhetően városban alig 8, azon kívül akár 6 liter alatti fogyasztással kalkulálhatunk. A váltógomb extrája, hogy a sebességek kiosztása világít – ahogy a lábtérbe és a tetőkárpitra is jutottak led fények. Persze a minőségi kivitelezésnek, és a szuper-biztonságnak ára van. A belépő V40 ára 5,89 millió forint, míg egy közepesen felszerelt dízel 8 millió. A legkisebb Volvo ajánlható az 1,6-2 literes dízelekkel, amik még gazdaságosabbak, vagy éppen a csúcs T5-ös öthengeres turbómotorral, ami leginkább a Cross Country (off-road) változat összkerékhajtásával együtt harmonikus választás. Ne feledjük, hogy a V40 alapáron többek között 7 légzsákkal, menetstabilizátorral és ostorcsapás-nyaksérülés elleni védelemmel szolgálja az utasok, city safety koccanásgátlóval saját biztonságát, éss a motorháztető alól előugró külső légzsákkal pedig – gyalogosgázolás esetén – a gyalogosokat is kíméli.