A megapolisz

mex.jpg

Mexikó 20 milliós fővárosa komoly feladat elé állítja az itt élőket, elsősorban a közlekedés szempontjából. A tömegközlekedés 40-50 személyes kisbuszokból és a megbízhatatlanul közlekedő metrovonalakból áll. Amikor Carlos öccse kijött értünk a reptérre, az óriási távolságok és forgalom miatt 2 órás utazást jósolt Rita mama, a tesvérpár Édesanyja otthonáig. Nem lett igaza, mert dugó nélkül sikerül alig több, mint egy óra alatt odajutnunk. De tudott mesélni a város közlekedéséről ez idő alatt is. Mi egy 2×4 sávos főútvonal második szintjén suhantunk, amiről annyit kellett tudni, hogy egy feljárója és talán két lejárója van, tehát lényegesen nem tehermentesíti az alsó szintet. Úgy képzeljük el a dolgot, hogy épíettek egy USA léptékű kétszintes útrendszert, de lényegében csak két pontot kötöttek össze; köztes kiszálló nincs. Azért a betondzsugelben is meg lehet találni a szép részleteket, például a klasszikus VW bogarakat, melyek még mindig a taxik egy részét teszik ki. A másik részt már a Nissan Tsuru, másik nevén Sentra, 90-es évek eleji változata alkotja – amit még most is gyártanak szinte változatlan formában.
Mexikói látogatásunk elsődleges célja, azon kívül, hogy én is lássam az országot, a családlátogatás volt. Befészkeltük magunkat Carlos Anyukája lakásába, ahol a huga, Annalaura is él, majd elkezdtük felkeresni a barátokat, rokonokat. Voltunk unokatesónál, a báttynál, Luisnál és még sok helyen. Láttam a sok porontyot, szép lakásokat és kedves, vendégszerető emberekkel találkoztam.
Szombaton este, szeptember 15-én a függetlenség napja volt Mexikóban. Ilyenkor mindeki ünnepel az utcán, a szórakozóhelyeken és az otthonokban is. A köztársasági elnök kiáll a Nemzeti palota erkélyére és kikiáltja Mexikó függetlenségét – ahogy Hidalgótette a függetlenségi háborúra felszólító felhívását. Aztán himnusz és indul a tüzijáték, majd mindeki addig iszik mig tud járni 🙂 Én mindezt egy 107 cm-es plazmatévén néztem végig, majd az utolsó gondolatnak próbáltam eleget tenni, és egy kisebb mexikói társasággal mulattam. Annak a Chavonak (ejtsd “csávó”, becenév, amúgy Juan, ejtsd “huan” 😉 ) a lakásában, aki az apjával korábban a Clarion céget, most egy gumióvszer márkát tudhat magáénak – nem kispályások.
Utolsó nap beneveztem egy 100 peso-s (10 dollár) buszos városnéző körútra. Láttam a belvárost, csodálatos tereket, szökőkutakat és olyan zöldövezeteket, melyek teljesen megváltoztatták a városról számomra kialakult összképet. Láttam budai kerületekhez hasonló környéket és Andrássy úti fákat, villákat. A főtéren található a katedrális és egy piac, ahol kézzel készített mexikói apróságokat, könyveket, büfét és persze olcsó kínai portékákat is megtalálhatunk. Nekem nagyon tetszett a hangulata, hogy casadilla-t vehettem 2 peso-ért, és indián ruhába öltözött emberek zenéltek a sarkon, más mexikói arcok pedig sombrerot árultak.
5 nap után repülés hajnalban Dallasba, majd Las Vegasba…

Képek itt: http://picasaweb.google.com/viktor.brain/MexicoCity

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s