Tortola 42 nap után

2007-08-14
Csendes, nyugodt, nem igazán mozgalmas szigetnek gondoltam amikor ide érkeztem. Most már inkább – látva a környező szigeteket – nyüzsgő, élettel teli, forgalmas vidéknek minősítem Tortolát. Reggelente kocsisor áll a belvárosban, mert mindenki autóval közlekedik és munkába menet bedugul az egyetlen főútvonal Road Townban, a fővárosban. Ennyi itt töltött nap után kimondhatom, hogy az itt kikapcsolódni vágyó turisták mellett a rezidensek, őslakosok is rendesen benépesítik ezt a kis területet.

Az egyik öbölben
A munkaidő kezdete, 9 óra előtt hetente kétszer Carlos, Arthuro barátjával squasholni jár, majd általában betérnek a közeli, legjobb bakerybe – reggelizőhely -, ahol beszerzik a kávét maguknak és a kollegáknak. Amúgy itt nem divat a hajnali koffein bevitel – talán a meleg miatt. A munkanapok a delfináriumban – hiszen itt töltöm a legtöbb időmet – egy átlagos napon nem hagynak unatkozni egy delfinidomárt vagy fotóst sem. A látogatók folyamatosan érkeznek, az előre lefoglalt időpontokban, és élvezhetik a kiválasztott programot 30-40 percen át. A fotó-videó stáb dolgozik és a következő fél óra után már a vendég kezében a kész mozgófilm és profi fotósorozat. A cél, hogy a kedves delfin-imádó elégedetten távozzon – ezért minden dolgozó megtesz mindent. Annak ellenére kitartanak, hogy 35-40 celsius fok van, iszonyatos a hőség a szabadban … csak egyesek és rövid időre élvezhetik a légkondícionáló hűsítő szelét (klima a shopban, fotólaborban, a video szobákban és az irodában van). A trainerek folymatosan kezelik, nevelik, idomítják és etetik a csodás viziemlősöket. Éjszaka egy ember figyeli őket – és az nem a biztonsági őr -, hajnalban kezdődik az etetés, a programok előkészítése, a bemelegítés. Az egész napos készenlét, koncentráció embert próbáló, ahogy a fotó-video stáb tűző napon, szárazon (nem vízben) munkával töltött órái. Persze az állatok sem bírják mindig a “kiképzést”, van hogy beadják a törölközőt, nincs kedvük tovább dolgozni, játszani mások szája íze szerint. Ilyenkor átszervezés, azonnali problémamegoldás szükségeltetik, amire az trainerek vezetője hivatott. Mindig van megoldás mindenre, csak ha például egy cirkáló hajó (cruise ship) utasainak pontosan kell visszaérkezniük továbbindulásuk miatt, akkor az idő elleni küzdelem a legkeményebb. Végül minden megoldódik, és mindenki az utolsó, 4 órás programot várja. Öt órakor aztán mindenki megy a maga útjára…
A város több pontján élelmiszerboltok, tartós fogyasztási cikkeket forgalmazó áruházak vannak, de ne szupermodern bevásárlóközpontokat képzeljünk el, itt egyszerű, de jól felszerelt üzleteket találunk (például mint nálunk a Spar). Van videotéka, ahol DVD-t kölcsönözhetünk, 2 nagy bank, amik a pénzt kezelik, fagyizó, szuvenír-shop és persze benzinkutak. Találunk kisboltot is, ahol nincs vonalkód leolvasó, és nem is dömping áron adják a portékát. Az éjszaka pedig olyan helyekkel vonzza az embereket, mint a dominikai bárok egyszerű, de sajátos hangulattal, vagy az igényes éttermek, kellemes zenével, esetleg a partmenti, vagy “eldugott” helyi minimum-kocsmák. A legérdekesebb mégis a fodrászat plusz kocsma (billiárd asztallal) párosítás: akár este 11-kor bemehet bárki nyiratkozni, majd megihat egy felest, sört, bármit 😉 Ha akarok találok direkt ide látogatóknak, fehérembereknek – méginkább amerikaiaknak – kitalált helyeket, amelyeket pénteken és szombaton ellepnek a fiatalok. Itt a pultosok is általában bevándorlók. Arthuroval persze az összes helyet bejártuk már, minden szinten voltunk, a puccostól a lepukkantig. A lényeg, hogy kedvesen kell közelíteni és mindenhol barátként fogadnak. A kiszolgálás nem new yorki minőségű, eléri a balaton szinvonalát 🙂 Az egyik legjobb hely a BATCAVE, ahol Chris, egy idetelepült amerikai srác, folyamatosan szorakoztatva a pultnál várakozókat pörgeti a koktélokat, tölti a feleseket. Amikor kareoke est volt, sorba énekelte a számokat, hangulatkelté gyanánt – ami be is jött. Egy óra mulva a fekete közönség hölgy tagjai szinpadra vonultak és Whitney Houston stílusú előadást hallottunk tölük.
Ami pedig a strandokat, öblöket, hegyeket illeti, nehéz szavakkal kifejezni, milyen csodálatosak. 500 méter magas hegyek, ősnövényzettel, szerpentinekkel, hihetetlen kilátással a környező szigetekre, és a homokos tengeröblökre. Melyek mindegyike megérne egy külön beszámolót, képes összefoglalót – de élőben a legszebbek. Igyekszem még pár részletet a későbbiekben felfedni, átadni! Egyszoval a sziget mindenkinek ad lehetőséget a szórakozásra, kellemes időtöltésre, a beilleszkedésre.

Újabb képek itt: http://picasaweb.google.com/viktor.brain/Tortola3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s