Virgin Gorda, egy álomsziget

2007-07-23
A “katamaránosdit” követő napokban a strandolás mellett egy újabb szigetlátogatás tarkította a programot. A menetrendeszerinti komppal, a Speedy segítségével Kittus és én utrakeltünk az egynapos túrára. Megérkeztünk a közeli, kb 13 km-re fekvő Virgin Gordára 10 óra tájt. Autóbérléssel kezdtük, mert Kittinek cégügyeket kellett intéznie: szállodákat látogatni, szórólapokat letenni stb. De közben – miután a környék legexkluzívabb szállodájába benéztünk, kertjét és strandját megcsodáltam – átszeltük a 20km hosszú fülddarabot. Az útmenti kilátó-pontokat kihazsnálva sikerült egy két hihetetlen tájképet elkapnom. A csodálatos öblök, sekély lagunák, környező kisebb szigetek és azok partja ismét lenyűgöztek. A látvány összeségében hasonló ahhoz, amit Tortolán láttam, de mivel az egész sziget sokkalkeskenyebb ezért a Savannah Bay mentén autózva szinte belátható az egyik, a Gorda Peak környékéről pedig a keleti fele – térkép. Délig megtettük a körutat Spanish Townból indulva. Nem kellett tartanunk a forgalomtól, mert körülbelül csupán 20 autóval találkoztunk. Végülis nem mondható forgalmas környéknek, akár kihaltnak is nevezhetném, de inkább maradjunk a nyugodt, csendes kifejezésnél.

virgin-gorda.jpg
Az észak nyugati csücsök a legnagyobb nevezetéssege a szigetnek: the Baths. Az itt található óriási kövek a tengerparton megmagyarázhatatlan úton kerültek ide. Látványosságnak egyedülálló. A nemzeti parkon belül található festői táj fény-árnyék játékával a szemet gyönyörködteti, zeg-zugos barlang-ösvényeivel a testet is megmozgatja; míg a sekély tengerpart kíváló sznorkelező hely, amihez úszni is (tudni) kell, és a színes, változatos formájú halak és korallok nem felejthető látványt nyújtanak. Először a partot csodáltam meg és a kövek alkotta barlangot, majd buvárszemüveggel és pipával nekivágtam a tengernek. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs vízalatti fényképezőgépem, mert nem tudom leírni a lágyan hullámzó Karib-tenger élővilágának sokszínűségét. A part mentén uszkáltam, néha egy-egy kisebb öbölbe betértem, mely kövekkel körülvett, melegvizű medencéivel nyűgözött le. Aztán egyszer csak egy csoda tárult elém, amikor eljutottam egy igazi homokos parttal megáldott öbölhöz – talán a Devil’s Bay volt – ahol kicsi meg is pihentem árnyákba húzódva a tűző nap elöl. A vízi élményeimet a visszaúton teljesítettem ki, majd – ismerve a kövek közötti utat – még vissznéztem pár fotó erejéig a kövek közé 🙂
Kedvenc unokatesom közeben már rég visszatért Tortolára – a megbeszéltek szerint -, nekem pedig maradt fél órám egy hambira a fenti bárban. Háromra végeztem, igyekeztem, hogy elérjem a Speedy taxibuszát, de sajnos sikerült 1 perccel lecsúsznom róla. Huszonöt percem volt a ferry indulásáig… Rövid hezitálás, kérdezősködés után megkértem a pénztáros hölgyeket, hogy hívjanak egy taxit ami 5-10 percen belül el is juttat a kikötőbe. Hamarosan megérkezett a Ford F350-re épített személyszállító teherautó – dudálva, “csikorgó” kerekekkel. Felpattantam és rövid ámokfutás, azaz gáz-fék, gáz-fék után – ti. minden út 100-150m-enként fekvő rendőrrel ellátott – 1 perccel indulás előtt dobott ki a kikötőben a fekete srác. Tíz dolcsimba került, de odaértem. Tortolán már szerencsére várt rám Carlos.

Képek itt: http://picasaweb.google.com/viktor.brain/VirginGorda

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s