24 óra New Yorkban

2007-06-29, péntek

Elözmény – Csütörtökön profin, ahogy szoktam, bepakoltam két nagy böröndömet: pálinkák, zacskos kaják, bébi táp, konzervek, pirosarany és sok-sok ajándék. Ja és persze néhány gönc magamnak, de csak mutatoban 🙂 Kiderült, hogy a csomagjaim a maximális 22,5 kg helyett elérik a 28 és 24 kilot! Átpakolás, méricskélés, érzékeny búcsú néhány konzervtöl és megoldodott minden.

2.45 Ébredés Győrben… Körülbelül 3óra alvás után. Vízízű kávé, néhány falat reggeli után “kocsiba be, … egyesbe be”, irány Ferihegy 2B. 5 órára odaértünk, hogy tuti felszállhassak 7.15kor. Sikerült.

9.20 Kiszállás Milánoban. Látszólag sinen vannak az ügyeim, a böröndjeimet átrakják a Milánó-New York Delta járatára. A transfer jel után haladva akkor ért csak meglepetés, amikor majdnem 40 ember állt sorba a check-in-nél! Érthetelennek tünt, hiszen mindenki átszálló, és kezében volt a boarding pass is… de a Deltának ez nem felelt meg, és persze igy ki tudott kérdezni a csomagok tartalmárol. 2 óra türelemjátékot követöen kiederült, hogy 90 perccel késöbb száll fel a vasmadarunk.

repulo.jpg13.10 A boarding simán ment, hiába a fegyveres örök a New York-i, és a Tel Aviv-i járat kapujánál, nem tudtak belémkötni 😉 767 200/300 Boeing lett a társunk az következő majd’ 9 órás útra. Persze a beszállás előtt egy magyar utlevelet megpillantva kiszurtam egy magyar srácot, aki Washingtonba tartott szervezett lifeguard (medencés vizimentő) munkára. A gép nagy volt, de eméstehtő méretű, közepesen kényelmes ülésekkel és lábtérrel. Nagy gond nem volt leszámitva, hogy a folyamatos ülés, közben pedig permanens kaja és pia felszolgálás nem igazán illett “sportos” életvitelemhez. Összeségében zenét hallgattam, és tudtam aludni talán 1,5-2 órát… Szumma: 6500 km, 8.40 repülési idő, 10000 m feletti repülési magasság és 850-930 km/h sebesség; a szél sebessége 40-170 km/h-ig változott, míg a külsö hőmérséklet kb -50 fok volt.

Megjegyzés: érdekes volt, hogy például víz vagy étel osztáskor az emberek éberen várták a stewardesseket, aztán a következő 1-2 órában szinte mindenki álomba szenderült; a következő szerviz-körút idejére ismét mindenki megébredt és az álommmanó valahogy visszavonulot fujt – a nyomás szabályozásával tudják irányítani az utasok aktivitását? Még nem néztem utána, lehet csak paranoiás lettem egy US gépen?!

timessquare.jpg16.30 – New York (- 6 óra, helyi idő)
Tökéletes landolás után Péterrel, a magyar sráccal összefogva próbáltunk tájékozodni a nagy “ámérikában” 🙂 Neki biztos pontja egy telefonszám volt, nekem pedig egy ismeretlen ismerős, Erika, aki elvileg várt rám a reptéren. Viszont a gépünk késett, csak egy gyors sms-t tudtam küldeni, hogy értesüljön… nem tudtam mi lesz a vége. Szerencsére a győri, közös ismerösünk segitett – neki is küldtem az infot – így nagy nehezen az egyik terminálban megleltük egymást. Jó volt látni, érezni egy segítő, biztos pontot Erika személyében. Rögtön elkezdödött a szervezkedés, Péternek szállás, és a közös, szükre szabott városnéző program egyeztetése.

A hömérséklet 23-25 fok volt, de olyan szintű páratartalommal találkozhattunk, aminak hatására mozgás nélkül is izzadt az ember. Óriási távolságokat kellett megtennünk metroval, 1-2 órát simán utaztunk a szauna-szerű subway állomásokat bejárva, a klimatizált szerelvények segitségével. Ami jelentősen nehezítette a dolgunkat, a böröndjeim: nem raktam be a megörzőbe 44 dollárért, így inkább cipeltem, de a kerekei teljesen megadták magukat, ezért kétszer 22 kg-ot kellett kézben vinnünk! (érdekes pillanat votl amikor egy félvér hölgy felajánlotta a segitségét, látva, hogy szenvedek és izzadok a súly alatt – ilyet még europában sem tapasztal minden nap az ember)

metro.jpg
Látszólag minden egyértelmű, de a sok metrovonalat nem könnyű átlátni: 4-5 szintes átszálló helyek, egymást keresztező és párhuzamos vonalak tömkelege. Este 8-9-re sikerült Queens-be érnünk, Erikáék otthonába, ahol megtapasztahattuk az igazi magyar vendégszeretetet. Vacsora, matrac előkészítés és kész program a következő 2 napra; ráadásul Péter ügyét is komoly telefonos segitséggel sikerült csak intézni. Kiderült, hogy nem is Washingtonban lesz, hanem New York környékén, így az esti sétán velünk tartott.
Egyébként Erika, párjával Istvánnal egy kellems környéken lengyelek, románok, olaszok között él immáron 7 éve. Egyenlőre maradnak, dolgoznak, végülis semmit nem nélkülöznek és még marad is tartalékolni valójuk a jövőre. Egy olasz család tulajdonában lévő, a környékre jellemző házban, annak második emeletén laknak. Az öt szobás lakást egy másik magyar sráccal – aki korábban is itt lakott – osztják meg, neki 2 szoba jutott. A lakás kialakítása, berendezése izléses, igényes, jol érzi magát benne az ember – nem hiába élnek itt már több mint 1 éve.

New York – Péntek esti séta

szemet-jaguar.jpg
A célpont a Times Square volt, hisezn az a környék ilyenkor a legnyüzsgöbb és sok a látnivaló, fények, emberek, túristák. Alapvetően már a hihetetlenül vegyes homo sapiens állomány és a nyevek sokszínűsége is maga egy élmény, nem beszélve a látható kultúrális, szokásbeli különbségekről, melyek érzékelhetőek voltak. És ez kimondottan a Nagy Almára jellemző, mert ez egy igazi ömlesztőtégely, nem azonosítható például az igazi déli amerikai városokkal. Ezen kívül óriási verdák mindenhol – ezt egy USAban jártnak nem kell ecsetelni, de aki még nem tapasztalta, annak elképesztő -, alig emberi léptékű épületek, -infrastruktúra, szeméthegyek, fogyasztói társadalomra jellemző boltrengeteg és rendőrök minden utcasarkon. Megnéztük a Rockefeller centert, a St. … katedrálist – mely a kölni dóm kiköpött mása – és ittunk egy sört egy belga-amerikai kocsmában. Egyébként csak ámultunk, bámultunk és probáltunk asszimilálódni újdonsült Péter barátommal. Bírtuk kb 3 ig, ami már magyar idő szerint reggel volt, így az alvással gondunk nem volt.

2007-06-31 Városnézés

felhokarc.jpg
Felkeltünk 10kor, mert Péternek 12 körül Péternek a buszpályaudvaron kellett lennie, és az út legalább egy órás volt. Miután Őt átvette egy csaj, aki a leendő munkahelyéről jött érte mi nekivágtunk a városnak. Megcéloztuk a Central Parkot, New York tüdejét. Széles Avenue-k, számozott utcák, minden amit az ember a filmeken lát, ott volt élőben – a hatás lenyűgöző, de ahogy mindent, ezt is meg lehet szokni. Gyorskajálda, Starbucks kávézó minden utcasarkon néhol szerethető, de többnyire amerikai ízekkel, óriás adagokkal… az amerikai kávé rosszabb a németnél és ha kell 6 dl-t is adnak! Ahogy elértük a Central Parkot egy teljesen más világ tárult elénk: több négyzetkilométernyi dimbes-dombos zöld terület, sziklákkal, játszóerekkel, futó-, bringázó pályával és sok-sok napfürdőző emberrel. Méretei miatt bejárni szinte lehetelne, csak ízelítőt kaptam a “tájból”, de igazán lenyűgözött – elsősorban a beton/zöld kontraszt miatt.

rockef01.jpg
A túristák alap-kívánsága a manhattani városnézéskor az Empire State Buildingból nyíló kilátás megtekintése. Ami azt illeti nagyon vonzott engem is a dolog, de miután hallotam, hogy 20 dollarért még sorban is kell állni kb 3-4 órát ahhoz, hogy feljusson az ember… inkább mást találtunk ki helyi vezetőimmel: a Rockefeller Center tetejére lifteztünk fel, ahonnan még az Empire State Building is tökéletesen látható/fotózható. Nem bántuk meg, ráadásul még Erikáék sem voltak ezen az épületen. A Central Park az északi oldalon, Manhattant körülölelő folyók keleten és nyugaton, délen pedig a felhőkarcoló rengeteg élén az Empire State Buildinggel. Mindenkinek csak ajánlani tudom… ugyanakkor figyeljünk a fényképezőgépünk akkumulátor ellátottságára, mert én például itt jöttem rá, hogy egy akksi érdemes fel is tölteni 🙂 (Na, de szerencsére azért az utángyártott akksi cellái nem olyan fábol vannak faragva, hogy ne lehetne velük lemerült állapotban még 50 képet csinálni.)

empire.jpg

Miután megcsodáltuk a legmagasabb épületeket is metroval megközelítettük az ezeket is beárnyékoló óriástornyok immáron nyüzsgő helyét. Nyüzsgő, mert a WTC helyén elindult az építkezés rendesen, alig lehet belátni és már nem is sejtené az ember, hogy mi a mult, ha nem látná lépten nyomon az emlékfalakat, képeket a 9.11-ről. A “zarándokló” tömeg elment mellette, egyesek emlékeztek, tisztelegtek, majd ahogy mi is, inkább folytattuk utunkat a télikert felé, ahol egy nagyon kellemes luxus kikötő fogadott, terszos kávézókkal. A télikert pálmafái mintha a trópusokról érkeztek volna, de a körítés, az üveg épület körülötte tiszta amerika.

zerop.jpg
Éhségünket egy kínai étteremben csillapítottuk, ahol feltünően udvariatlan kiszolgálással, ugyanakkor drágán, közepes minőségű étellel leptek meg minket. “Szerencsére” korán kihozták a számlát, így yorsan le is léptünk, de addig is megtudtam Istvánéktól, hogy sajnos az USA-ban a pincérek nem olyan kedvesek, udvariasak, mint Európában – amit én megszoktam.

liberty.jpg
Még kimaradt a Szabadságszobor, melyet Manhattan déli csücskéből már láthattunk,de még a messzeségben szinte elveszett az óriás szimbólum. Megközelítettük a Staten Island Ferry ingyenes komjáratnak kikötöjét, majd a naplemente ellenére egy óra alatt bejártuk az utat, melynek során fotózható közelségbe megközelítettük a szobrot, és a felhőkarcolók látképe is maradandó digitális jelsorozattá volt alakítható. Mire teljesen besötétedett már csak a Brooklyn-hídról “kellett” megnéznünk a város éjszakai arcát – megtettük, majd hulla fáradtan hazatértünk (1,5 óra metrozással).
manht-ferry.jpg
2007-07-01 New York – San Juan (Puerto Rico)
A másnap reggel hosszan ébredéssel telt, majd a közelben lévő lengyel kisboltban vásárolt reggelit fogyasztottuk. A környező üzletek mind lengyel, albán, román stb. tulajdonúak voltak, ami azt jelentett, hogy a termékek neve sokszor angolul sem volt kiirva. Viszont az ízek inkább a magyar konyhához hasonlítottak, a legtöbb áru import, ezért szívesebben fogyasztották Erikáék, mint az amerikai mű-kajákat. Az esti repülésem előtt, amikoris San Juan, Puerto Rico volt az uticélom, még tervbe vettünk egy hihetetlenül olcsó fényképezőgépeket áruló bolt meglátogatását, de sajnos nem volt nyitva, így emléknek maradt a brooklyni metrozás, majd taxizás egy Lincoln V8-al 🙂 A sofőr egyiptomi volt, nem is tudta nagyon hova kellene mennünk, és sokszor értetlenkedet, ha probáltuk irányítani – de alapvetően kedves ürge volt 🙂
Nem volt könnyű elérni a JETBLUE járatát estére, mivel a kis potya kirándulásunkkal elég sok időt elvesztegettünk. A gépre pont időben sikerült felszállni, el is indultunk. A crew nagyon kedves, vidám társaság volt – ha az nevezhetjük kedvességnek, hogy a biztonsági bemutatót elröhigcsélték. A kifutó megközelítése 20 perig tartó manöver volt – hiszem JFK reptéröl van szó alhol percenként szállnak fel-le a gépek -, majd kiderült, hogy további 20-30 percet kell keringenünk a földön a felszállásig. Szerencsére 36 (unalmas) tv-csatorna, és ugyanennyi rádió szorakoztatott mindenkit saját monitorral, vezérléssel. Aztán nagy nehezen felszálltunk, megkezdtük a 4 órás utat… egyetlen dolog zavart, mégpedig egy félvér srác aki mellettem ült, és folymatosan izgett-mozgott, szívta a fogát – pont mint egy drogos elvonási tünetekkel. Azért kibírtam, ha nem is aludtam sokat, mert az ablakbol látam a keleti-part nagy részét és Puerto Rico szigete is szép volt éjszakai módban. Végül egy óra késéssel értem San Juanaba, ahol Carlos egy bérelt BMW 325i-vel várt, hogy elvigyen egy kedves barátja házába 🙂

Képek:  http://picasaweb.google.com/viktor.brain/NewYork

24 óra New Yorkban” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Csak annyit szeretnek hozzaszolni ehhez az elmenybeszamolohoz, hogy egy ev sem eleg New York-hoz , egy honap sem eleg, egy het sem eleg, egy nap az semmi. Egy nap alatt ne iteljunk meg semilyen helyet. Itt lakom tiz eve New York-ban, es meg kell hogy mondjam hogy ez egy nagyon elfogult beszamolo. Sajnalom, hogy a vendeglatok nem jo helyekre vittek el , de ez alapjan nem tudod felmerni ezt a helyet. New Yorkban majdnem 50 Michelin csillagos etterem van, (Magyarorszagon egy sincs!), francia kavezok, bisztrok, cukraszdak; japan sushi ettermek, gorog tavernak, fuzio ettermek stb. New York-ban van a legjobb lehetoseg arra hogy akarmilyen szinvonalu es akarmelyik orszag gasztronomiai muveszetet megismerhesd. Sajnalom, hogy a smucig vendeglatoid egy olcso kinai kajaldaba vittek…de ez alapjan nagy butasag lenne megitelni a varost.(hadd mondjam inkabb,hogy nem tul intelligens) Kave is van mindenfele szinten, van olyan Francia kavezo, amit parizsi barataim jobbnak tartanak mint a kedvecuket parizsban…
    Szoval New York arrol szol, hogy tudni kell merre meddig, mik a jo helyek es hol vannak. Sok magyarral talalkozom akik teljesen tudatlanok a varossal kapcsolatban, megitelik anelkul hogy valamit is tudnanak rola. Tiz evembe kerult mire megertettem ezt a varost. A turistak (foleg a felkeszuletlenek) par napig tevelyegnek itt, beesnek a legrosszabb helyekre, aztan reklamalnak. Nevetseges. Ez olyan, mintha en elmennek Budapestre, es az idegenvezetom egy rosszul szitualt helyi lenne aki elvisz a legbenabb ettermekbe, nyolcadik keruletbe stb. , aztan levonom a kovetkeztetest , hogy Budapest csunya es budos es az emberek szemetet esznek. Ha megegyszer ellatogatsz ide, en szivesen megmutatom az IGAZI New York-ot.

    1. Szia Victoria!

      Én nyáron megyek New York-ba. Nagyon örülnék ha adnál pár jó tanácsot, hogy hova menjünk enni! 🙂
      előre is köszi!
      Kriszta

  2. Mi élltünk kinnt a családommal az almában de sajnos nagyon kicsi voltam azóta Bp..de most tervezek vissza menni dec27től..egy 4-5 napra. Érdemes idegenvezetőt bérelni szerintetek ?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s